2018. január 30., kedd

A pénzügyi intelligencia másik oldala. Ahogy a közügyeinkben a pénz szerepel.

Mi van, ha most ülünk fordítva a lovon?

Elolvastam egy csomó könyvet ami a pénzzel foglalkozott, mert nem fért a fejembe, hogy itt egy fogalom, amire senki nem tud egy épkézláb magyarázatot adni. Mi a Pénz?

Kétféle választ kaptam, amelyekkel nem jutottam sokkal közelebb a lényegi válaszhoz. Az egyik a pénz funkcióit írja le. Ez olyan, mintha az autót úgy akarnánk bemutatni, hogy elmeséljük mire jó. A másikféle megközelítés pedig olyan ködös fogalmakkal próbálja meg tisztázni a kérdést, mint az energia. Cseberből vederbe.

Azt hiszem a pénzről, úgy általában nem sokat lehet mondani. Nem többet, mint mondjuk az asztalról. Ha azt mondom asztal, mint egy általános fogalom, akkor csak azt mondtam, hogy egy tárgy, vagy felület, aminek van olyan hasznosítási lehetősége, hogy rá teszünk valamit. Bármi lehet asztal, amire rá tudunk tenni valamit. Persze hogy vannak sztereotípiáink az asztallal kapcsolatban. pl. hogy általában 4 lába van és egy vízszintes lapja. De itt az olvasónak egyből be is ugrik az, hogy igen, de vannak 1 lábú, 2 lábú stb. asztalok, meg kerek asztalok. Az asztalok féleségének a felsorolásával pont úgy járhatunk, mint ahogyan Gombóc Artúr sorolja azokat a csokikat, amelyeket szeret...

De térjünk vissza a pénzhez. Ha pénzt általában nem lehet leírni, akkor annak az az oka, hogy sokféle funkciót és sokféle célt megvalósító eszközként használjuk. Mi lenne, ha a pénzt nem szeretnénk ennél pontosabban leírni, mint hogy a pénz egy gyűjtő fogalom. Ebbe a fogalmi körbe olyan eszközök, intézmények, eljárások tartoznak, amelyek sokféle funkciót láthatnak el, viszont a legfontosabb az, hogy az emberek, vagy szervezetek egymás közötti elszámolását valósítja meg. Itt szeretném megjegyezni, hogy a szervezeteket nem tartom élőlényeknek, bár ma felruházzuk ezeket személyiséggel. Úgy is nevezzük ezeket, hogy jogi személyek. Zárójel bezárva.

Ha a pénzről nem mondunk általánosságban többet, akkor ezzel felszabadul a tudatunk. Ezt a szabadságot pedig arra is használhatjuk, hogy bevezessük a minősített, vagy jelzővel ellátott pénz fogalmát. Olyan sok eszközre használunk jelzőket. Ha az asztalnál maradunk, akkor funkciója szerint megkülönböztetjük a különböző típusú asztalokat. Pl.: Dohányzó-, író-, étkező-, stb. Az világos, hogy ezek az asztaltípusok is lehetnek nagyon sokfélék formájukat, anyagukat, méretüket tekintve. Viszont ezek a jelzők már szűkítik a gondolkodásunkat. Már jobban használható fogalmak, mert a funkciójuk elárul valamit ezekről. A funkció megnevezése pedig azt is megmutatja, hogy mi a hasznuk ezeknek a tárgyaknak. Tehát a forma és a funkció is megjelenik a jelzőben. A forma ugyanis nem elválasztható a funkciótól. Tehát ha megnevezzük a formát, akkor lehet, hogy a funkciót is tisztábban látjuk, vagy ha funkció szerint szeretnénk eszközt választani, akkor az segít a forma megtalálásában.

Ha így közelítünk a pénz kérdéskörhöz, akkor az alábbi jelzőket, jellemzőket tudom megnevezni, a teljesség igénye nélkül:

  1. A pénz érvényességi területe szerinti jellemző, jelző. Sokféle ilyen lehet.

  • Közösségi pénz. Ez valamely közösség belső elszámolásának a rendszere. A közösségeket alkotó emberek a leggyakrabban azonos területen is laknak. Egy nagyvárosban lehet olyan közösség, ami nem tartalmazza a teljes lakosságot. Közöttük való elszámolásra működhet a közösségi pénz. Gyakorlati példa erre a Suska.

  • Helyi pénz. Ez, mint a neve is tartalmazza, egy területre korlátozódó elszámolási rendszer. Ez lehet egy település, de lehet 30-40 km.es kör, és az ott élő települések. Ilyen példa a Bocskai Korona.

  • Nemzeti pénz. A neve elárulja itt is a hatásterületét. Az adott államon belül használatos elszámolási eszköz. A mi Forintunk, vagy az ukrán Hrivnya ilyen pénz

  • Globális pénz. Ez már kilép a nemzeti keretből. Nem feltétlenül használják mindenhol, de azért elég nagy a kiterjedési területe ezeknek. Ilyen pénzek a Dollár, Euró, vagy a Bitcoin.

A pénz érvényességi területének a megnevezése egyben közvetíti a tartalmat és a formát is. A forma olyan, amit az elszámolásban résztvevő emberek felismernek, hitelesnek tartanak, és elfogadnak. A tartalmat pedig meghatározza a területi jelleg. Vagyis a területen kívüliekkel való elszámolásra önmagában már nem használható. Viszont arra nagyon is használható, hogy a területen belüliekkel kapcsolatba lépjek. Ez egy nagyon fontos funkciója. Mert minden eszköz nem csak kiszolgálja a célt, amire megalkották, de irányítja is a felhasználók gondolkodását, figyelmét, tudati működését. Mivel egy térben és időben többféle eszköz állhat valakinek a rendelkezésére, az, hogy éppen melyik eszközt részesíti előnyben, az azon is múlik, hogy milyenek a rendelkezésre álló eszközei. Ha valakinek Hajdúnánáson sok Bocskai Koronája van, és kevés Forintja, akkor ha mondjuk karácsonyi ajándékot szeretne vásárolni az egyik szerettének, akkor szétnéz a Nánási kínálatban. Vagyis helyi gazdasági kapcsolatot fog létrehozni.
Itt szeretném megjegyezni, hogy a gazdaság egy önszerveződő rendszer. Az, hogy egy-egy pontján mi történik, az nagyon sok tényezőtől függ. Pl. attól, hogy milyen döntési alternatívája van a gazdasági szereplőnek.


  1. A pénz forgásának biztosítása szerinti jelző:


A második ilyen csoportosítási lehetőség az, hogy a gazdaságot működtetők milyen módon gondoskodnak a pénz forgásban tartásáról. Azért kell erről külön gondoskodni, mert a pénz többféle funkcióval rendelkezik, amelyek egymást kiolthatják. (Lásd a pénz érték hordozó és csere funkciója közötti ellentmondást)
Ma azért nehéz erről egyáltalán beszélni, mert egy módszert tanítanak és használnak szinte mindenhol. Ennek pedig a neve a Kamat-infláció páros. (tudom, hogy ezt nem írja senki le mint forgásbiztosítási módszer. Ma a Kamatot természetes pénzzel járó jelenségnek tekintjük. Így is tanítják.) A Kamat mint jelenség csak azért jöhet létre, mert emberek egymás között gazdasági kapcsolatot létesítenek. Ha nem lenne gazdasági kapcsolat, vagy olyan szűk körben lenne ez csak, hogy fejben lehet tartani, és a kis közösségben sem uralkodik el az individualizmus, akkor pénzre sincs szükség. De ma nem így szervezzük az emberi társadalmakat, így használunk elszámoló eszközöket, és ezek visszahatnak ránk is. Ha valakinél sok elszámoló eszköz halmozódik fel, más pedig szeretne valamit megkapni, de nincsennek meg az ellenszolgáltatás feltételei, akkor kölcsönt tud kérni. Mint tudjuk, minden eszköz visszahat a felhasználóra is. A pénz, mint elszámoló eszköz is visszahat a használóira. Ha a pénz-t tekintjük az értéknek, akkor az érték átadásának ára lehet. Ez a kamat. Innen pedig már csak egy kis lépés a kamatos kamat.
Ha pedig a kölcsönök után járó követelések (kamatok, kamatos kamatok) szaporodni kezdenek, akkor el kell kezdeni a pénz értékét csökkenteni. Így keletkezik az infláció.
A Kamat a gazdagokat szólítja meg első sorban. „Add kölcsön a pénzed és akkor egy kis idővel többed lesz. Ráadásul munka nélkül.” Pontosabban nem a Te munkád, közreműködéseddel, de neked lesz több pénzed. A szegényeket pedig az infláció szólítja meg. „ Testvérem, költsd el a pénzed, mert holnap kevesebb kenyeret kapsz úgy is érte! Így jársz a legjobban.”

Visszatérve az alap gondolathoz: A pénz forgásának a biztosításához. Ennek az ismert módja a Kamat-infláció kettőssége. De létezik, a gyakorlatban is megvalósított másféle forgás biztosító eljárás. Ez a negatív kamatos pénz. A negatív kamatos pénz nem tévesztendő össze azzal, ha a banki kamatok, - akár a jegybanki alapkamat is – negatív értéket mutat. Ebben az esetben csak azt a pénzt ösztönzi elköltésre, azaz forgatásra, azaz gazdasági kapcsolat létrehozására, ami a bankban van. Ami az emberek zsebében van, azt nem. Tehát nem éri el azt a lélektani hatást, amit a negatív kamatos pénz jelent. A negatív kamatos pénz azt jelenti, hogy a pénz használata, birtoklása állandó, tervezhető költséggel jár. Olyan, mint ha egy autót bérlünk. Amíg nálunk van, függetlenül attól, hogy használjuk-e vagy sem, fizetnünk kell érte. Ez a módszer a pénz esetében a szegényeket és a gazdagokat egyaránt megszólítja, méghozzá ugyanazt mondja nekik: „ Hé komám, jobban jársz, ha elköltesz engem, mert a következő hónapban kisebb összeg lesz a zsebedben, de ha most elköltesz, akkor a pénz használati díjat nem te fogod megfizetni, ezért többet/jobbat tudsz ma kapni.” A negatív kamatos rendszer esetében nincs szükség a pénz vásárló erejének a csökkentésére. Ezért nincs ebben a rendszerben infláció sem. Viszont nem is okoz munka nélküli vagyon gyarapodást. Na ezért nem is oktatják ezt a módszert. Azt sem okozza, hogy a vagyoni helyzetek átrétegződnek. Nem lesznek ebben a rendszerben kevesek, akikhez munka nélkül áramlik a pénz, és sokak, akik az infláció és a kamatterhek miatt egyre szegényednek. De lesz minőségjavulás a termékekben, mert a gazdaság megélénkül és mindenkit megfizetnek, aki minőségben jobbat tud, mint más. Az 1930-as évek elején Wörgl-ben megvalósult negatív kamatos pénzrendszer számtalan módon bizonyította, hogy a negatív kamatos rendszer képes a pénzt forgásban tartani, és így a gazdaságot élénken működtetni.

Tehát a pénz forgásának a biztosítására legalább két alternatíva van. Vannak más módszerek is, de egyelőre ez is kétszerese annak, mint amit ma alkalmaznak.
  • Kamatos pénzrendszer
  • Negatív kamatos pénzrendszer
  1. A pénz további jellemzője a kibocsátója.

Erről nem szoktunk külön gondolkodni, pedig igen fontos jellemzője. És mint tudjuk egy eszköz lényeges jellemzői visszahatnak az eszköz használókra is, tehát érdemes egy kicsit elidőznünk a pénzrendszer jellemzőin, hogy lássuk, miért is vannak ezek a hatások, amelyeket ma átélünk, elszenvedünk.

A pénz nem magától lesz, hanem valaki, vagy valakik létrehozzák, megtervezik, bevezetik, kivonják, stb.. A kibocsátó rendelkezik egy olyan potenciállal, erővel, vagy bizalommal, ami ahhoz kell, hogy a pénzt a használói elfogadják. Hiszen anyagát tekintve a legtöbb pénz papír csupán, vagy ma már csak egy jel egy elektronikus rendszerben. Mégis megvan bennünk egy bizalom, hogy elfogadhatom mástól. A bizalom pedig arról szól, hogy bízom abban, hogy ezt a pénzt elfogadják tőlem mások is, és így közöttünk létrejöhet a gazdasági kapcsolat.

Nézzük, hogy kik bocsáthatnak ki pénzt:
  • Magán emberek. Na ehhez kell a legnagyobb közösségi bizalom. De a Suska az ilyen. A suska akkor jön létre, ha létre jön egy gazdasági kapcsolat két ember között. Könyveléssel jön létre. Beírják kölcsönösen egymásnak a könyvelésébe azt, hogy az egyiknél keletkezett Suska, míg a másiknál csökkent annak a mennyisége. Egy ilyen rendszer megengedi azt, hogy negatív legyen valakinek az egyenlege, azaz többet kapjon a közösség tagjaitól, mint amennyit eddig Ő adott. De ezt egy élő rendszer el tudja viselni. Az életben is változik, hogy ki az aki segítségre szorul és ki az, aki képes adni, és időben is változnak az egyes emberek helyzetei. Szélsőséges esetben egy személy is adhat ki pénzt, ha történetesen ez az ember olyan szerepet tölt be egy társadalomban, vagy közösségben, ami kellően nagy garanciát jelent a pénzbe vetett bizalomnak. pl. Egy király. De talán itt már nem a személy a meghatározó, hanem maga a státusz, vagy tágan vett értelemben az intézmény.
  • Szervezetek. Sokféle szervezet van, aki létrehozhat elszámoló rendszereket. Vannak cégek, akik olyan rendszereket dolgoznak ki, ami kimondottan a céges világ megrekedt körbetartozásait tudják felszámolni. (pl. Billbarter.) Vannak olyan pénzek, amit egy civil szervezet hoz létre, és vannak olyan pénzek, amelyeket bankok adnak ki. De egy önkormányzat is kiadhat pénzként funkcionáló eszközt. Ennek ma Magyarországon az a hivatalos neve, hogy utalvány, ami tulajdonképpen egy pénzhelyettesítő eszköz.
  • Az állam. Ami szintén egy sajátos szervezet.

A kibocsátó azért érdekes, mert Ő, vagy Ők, vagy az tudja beállítani a pénz jellemzőit, és az ad garanciát arra, hogy a pénzt a használók elfogadják. Ilyen értelemben mindig a kibocsátó a pénzrendszer ura. A kibocsátó szándéka, tudatossága érvényesül a pénz használata során. A kibocsátó a felelős azért, amit az az eszköz okoz.

  1. Az elszámolás jellege.
Ez az utolsó jellemző, amit ebben a kis írásban szeretnék bemutatni. Természetesen sok más jellemzője, jelzője van egy-egy konkrét eszköznek, amit pénznek hívunk, és emberek közötti elszámolásra használunk. Ha elszámolás az egyik fő funkciója, akkor érdemes ezt is megvizsgálnunk. Lehet, hogy többféle elszámolási logika is létezik? Igen:
  • Pontos elszámolás.
  • Nyilvántartásként funkcionáló elszámolás.

Ma a pénzt főleg az első kategóriába tartónak tudjuk. Vagyis ha valaki kap egy terméket, vagy szolgáltatást, akkor a pénzzel annak a pontos ellenértékét kell viszonzásképpen szolgáltatni. Adok-kapok rendszer. Ha valakinek nincs elegendő pénze az igénybe vett szollgáltatás kifizetéséhez, akkor vásárol magának pénzt. Elmegy pl. a bankhoz és kamatos kamat negfizetésére tesz egy ígérvényt, aminek a komolyságát azzal támasztja alá, hogy egy megfelelő értékű vagyontárgyat használ fel fedezetképpen.
De van az elszámolásnak más logikája is. Ez esetben megengedő a rendszer ideig-óráig az egyes tagjaival szemben. Az elszámolás elegendő hosszú idő alatt kiegyenlítődik. De ez a rendszer megengedi az egyes tagoknak, hogy tartozást halmozzanak fel. Még akkor is, ha nincs semmilyen látszó, vagy vagyontárgyként beszámítható fedezetük. A fedezet ebben az esetben az adott szó. Ilyen elszámolási rendszer a Suska. A közösség elnézi egy darabig azt, hogy az egyes tagoknak negatív az egyenlegük. Miért ne? A természetben is vannak fényesebb és sötétebb szakaszok. A társadalmi együttműködésnek is az az egyik értelme, hogy a munkamegosztással együtt megosztjuk a terheket is egymással. Aki rászoruló az kaphat. Később majd ha változik az élethelyzete, akkor majd visszaadja. Ha pedig nem, akkor a közösség vagy elkönyveli, mint veszteség, vagy kizárja a notórius lehúzót a köreiből.
Ezt az egészet csak azért tartom lényeges jellemzőnek, mert ha megengedjük magunknak a többféle funkciót, akkor egyre jobb, célszerűbb eszközt hozhatunk létre.

Összegzés:

A fenti 4 jellemzőt én úgy képzelem el, mint ha egy gépen lennének beállítási lehetőségek. Azzal kezdtem az írást, hogy a pénz egy gyűjtő fogalom, ami olyan eszközöket foglal magába, amelyek emberek, közösségek tagjainak egymás közötti gazdasági kapcsolatai megvalósulását segíti.
Ez az elképzelt gép egy pénzgyártó gép. Beállíthatom rajta a különböző jellemzőket. Ahogy az asztak jellemzőit beállítjuk egy asztalkészítő gépsoron, pl. hogy milyen magas legyen, mekkora legyen a felülete, milyen színe legyen, milyen anyagból, anyagokból készüljön, milyen legyen a vonalvezetése stb. A gépbeállítást a szerint végzem el, hogy mit szeretnék elérni.
Ahogy egy lakásban is többféle asztal van, ami többféle funkciót teljesít be, úgy egy adott társadalomban is többféle elszámoló rendszer lehet forgalomban.
Ahogy a cél szerint megválasztjuk, hogy milyen asztalra, asztalokra van szükségünk úgy meghatározhatjuk, hogy a pénz milyen cél megvalósulását szolgálja.

Ha az a célom, hogy tömegek munkaereje által megtermelt értékeket és a Földi erőforrások java részét a saját tulajdonomban tudjam, akkor beállítom a gépet arra, hogy csak kamatos pénzt gyártson. Beállítom azt is, hogy lehetőleg magán bankok (Az én tulajdonomban lévő) adhassanak ki ilyet. Lehetőleg globális hatókörű pénzt nyomtatnék, hogy a helyi értékeket az emberek maguktól szolgáltassák ki nekem. Beállítanám azt is, hogy más jellegű pénzek ne nagyon keletkezzenek.
Ha azt szeretném, hogy az helyi természeti diverzitásra épülő, gazdaságilag és kulturálisan is sokféle, önrendelkező társadalmak alakuljanak ki, az emberek gazdasági kapcsolatai révén, akkor a gépet úgy állítanám be, hogy negatív kamatos legyen a pénz, Aztán lehetőleg az emberek bocsássák ki, és főleg a nyilvántartás legyen a funkciója. De azt is tudom, hogy egy-egy ember nem rendelkezik soha akkora bölcsességgel, hogy a kezébe adjak egy ilyen gépet és rábízzam az eszköz beállítását. Én, ha rajtam múlna, akkor a helyi közösségek kezébe adnám ezt, illetve nagyobb társadalmi szerveződésekre bíznám. A gépnek azt a beállítási lehetőségét, hogy bankok adhassanak ki pénzt, egyszerűen elrontanám, vagy megszüntetném. De ha ezt nem lehet, akkor olyan sok ember egyetértésére bíznám ezt a lehetőséget és annak bármikor való visszavonását, és felügyeletét, hogy ne nagyon jusson senkinek eszébe ezt a beállítási lehetőséget választani...

A pénz és az a rendszer, amit pénzként írunk le természetesen nem vizsgálható továbbá önmagában. Azért nem, mert emberek közötti közvetítő eszköz. Bármilyen eszköz önmagában értékelhetetlen, ha nem mondom meg, hogy hol, kik, mire fogják használni. Egy hiper-szuper Lexus autó használhatósági értéke nagymértékben függ attól, hogy kik, mire és hol szeretnék használni. Ha az északi sarkon akarna vele bárki expedíciózni, és ezen múlna az élete, akkor lehet hogy nem kötnének rá életbiztosítást. Ezen kívül az is lényeges, hogy meg-vannak-e a rendszerben a használathoz szükséges egyéb feltételek. pl. vezetési ismeretek. Tehát a pénz-t nem érdemes a társadalom nélkül vizsgálni, és nem érdemes rendszerszemlélet nélkül vizsgálni.
Pénzt létrehozni, és a pénz hatásait elemezni pedig nem érdemes az eszközzel elérendő cél megnevezése nélkül foglalkozni.

A folytatásban arról szeretnék írni, hogy mi van akkor, ha megfordítjuk a gondolkodásmódunkat? Mi van akkor, ha a társadalmi célhoz választjuk ki a pénzt és ahhoz hozzuk létre?






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése